« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Kállay Kotász Zoltán (1969-)
álhaikui


1969-ben született Budapesten. Első publikációja a Ligetben jelent meg 1990-ben. Éveken át emberi jogi aktivista, majd szociális segítő volt, ezek a tevékenységek szervesen kapcsolódnak írói (szépírói, közírói, szerkesztői) működéséhez.
Haiku fordításai: Béka toccsan a tóba – 222 japán haiku (Napkút Kiadó, 2019)

Egy buddhista csődgondnok jegyzeteiből (álhaikuk, Napkút Kiadó, 2017):

„Nem tudok semmit”.
Csak ezt, mindig – gondolni,
érezni, élni.

Egyre kevésbé
vesszük észre, hogy nem
történik semmi.

Az érvényesség
örve alatt az érvénytelenség
örvényébe.

Szertefagyva,
csikorogva – törvénytelen
tiporjuk utunk.

Számokra cseréltük
az időt, pénzre a számokat,
a pénzt...? – Nincs váltás.

Közölték velem:
a köz öl meg itt minden
közvetlenséget.

„Mindenki?”
„Mindenki.”
„Már azt hittem, én is...”

Magán-Trianon:
elcsatolják életed
kis sebségeit.

Saját hazát
a prófétájában
senki sem.

Ide
inkar-
nullálódtam?

Börtönök között
tűhegynyi szabad sziget.
Hova tovább?

 

Térzene (álhaikuk, Napkút Kiadó, 2017):

A tér
Átláthatósága – a te
Átjárhatóságod.


(Szelíden)

Fehér és fehér
Frontvonala – hó fölé
Tör a hóvirág.

(Olvadás)

Szilánkok
Folynak össze
Sima tükörré.

(Mélyről)

A virág szirma
Tud a gyökérről, mely
Vakon táplálja?

(Hangszínek)

Kerítés mentén
Az orgona – sípok nélkül is
Zenél.

Gyökeres újítás – / fát ültetek kitépett / virágok helyére.

(Hitelesség)

Csigazítani
Kell rajta – nézi éti
A félkész házát.

(Hathatósság)

Gyors rügyintézés –
Zöldellő bokor takar már
Szeméthalmot.

(Fészek)

Sárból építeni
Várat – csipetenként,
Fecskemód.

(Veréb)

A mozdulatot
Lesi csak – mikor markol
Morzsát, s hint a kéz?

(Nemzés)

Férfiként árad –
A könnyebbülő égből
Esővíz zuhog.

(Tervezhetetlen)

Fejmosás – a ház-
Tetőket csak a zápor
Takarítja.

(Autópálya)

Sólyom figyeli
A szalagkorlátról
Röpképtelenségünket.

(Tekintetbe-vétel)

Nézem, ahogy
Néz minket. Sok az
Elnéznivaló...

(Tó a járdán)

Kócos kis veréb
Viszi fel tollpihéjén
Egyetlen cseppjét.

(Párhuzam)

Ahogyan partot
Választ el folyó
A túlpartjától.

 

Félig szelídített istenek (álhaikuk, Napkút Kiadó, 2018):

Történet, ha:
tört benne a tested,
törd az éned...

...nem szentesül még
utad, ha keresztezik,
keresztúttá.

Várom, hogy a szeretet
törvénye felülírja
a halálét. Holtig.

„Lopod a napot!?
De hol van az a Nap?”,
nézett fel az égre.

Játszom a tűzzel.
Dobálják belém
a száraz tényeket.

Minden reggel
úgy ébredsz: mégsem
ébredtem rá.

Nézz körbe a kertben.
Csak te imádkozol? Vagy
te – csak néha?

Favágás közben
merengeni ágvégek
nyíló rügyein.

Kertem hepehupáit
egyengetném –
sírokat szántok.

Félrebillentetted,
hogy szebb legyen a táj?
Csak orra buktál.

Kimegyek ma
a temetőbe. Remélem,
nem tartanak ott.

Jók a kilátásaim –
pillantasz égre
a gödrödből.

Rügyező ágat
dobtam a tűzbe – a szél
hamut szór fejemre.

Lábam alá fut...
Irgalmamat keresi
a szarvasbogár.

Mielőtt kiszöknél
a vészkijáraton,
várod a vészbejáraton?

Nem bírom már
árnyékomat látni. Erdő
mélye, fogadj be!

Merni se,
amit önteni kéne.
Meddig inogsz a kútkáván?

 

Káosz tejszínhabbal (álhaikuk, Napkút Kiadó, 2019):

Hülyére vertem volna,
habosra sikerült.
Stabilan fénylik.

Az élet nem
habostorta, a halál
nem feketekávé.

Tegnap hős voltam,
ma valahogy
nincs kedvem hozzá.

Muszáj részt vennem –
hogy kimaradhassak
az egészből.

Mint akit kitaláltak –
s nem talál
vissza belőle.

Szétnéztem –
azóta próbálom
összerakni.

Óvakodj a kór-
társaidtól – megkapod
tőlük a magadét.

Mindig ugyanaz:
sohasem
ugyanaz van.

Ha újra kezdhetném,
mindent ugyanúgy
elfelejtenék.

Sebnél szebb. Már
nem vérzik, de egyre
gyönyörűbben fáj.

Az idő minden sebet
tárva hagy. Seb?
Már csak bejárat.

Mindig ugyanaz:
sohasem
ugyanaz van.

Ha újra kezdhetném,
mindent ugyanúgy
elfelejtenék.

Egy ideig jó.
Aztán nem jó. Aztán mindegy.
Aztán vége.

Lehettem volna ámuló,
nem pedig seggbe bámuló
éjjeliedény.

Olyat mondtam –
a levegő is megremegett
a szájam előtt.

Csak mondta, mondta,
amíg mondabeliből
mondán kívülivé vált.
(Hős)