Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Omar Abu Rísa
VERSEI

(Élő szíriai)
Molnár Imre fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


Az asszony és a szobor

Fönségesen áll e szobor
márványba faragva,
szép teste titokzatosan
nyúlik a magasba,
s évszázadok sűrű ködén
átfénylik alakja.

*
Oly meztelen, oly vakító -
testét, sima arcát
tavába meríti a vad,
gőgös fiatalság.
Csodálni lehet csak: a szem
a semmibe mélyed,
ha kérdi: E véges anyag
hogy lett örök élet?
Véső hegye véste ki, szív,
lángész szíve szülte,
nincs mégsem az asszonyiság
bűbája körülte.

*
Szerelmem, a rém szívemen
több a szeretetnél:
mi lenne velem, ha te is
kővé merevednél?


Népemhez

Népem, ne áraszd könnyeidet, panaszod,
most már hiába sírsz könyörögve nekem;
saját kezed karmolta sebesre magad -
hogyan segítsek most a nehéz sebeken?!
Magad választottad meg a támogatód,
hitted, hogy üdvözít, a jövőbe mutat,
s lám szégyenedre vált a gonosz vezető:
megcsalt, miközben itta nemes borodat.
- Miért jajongsz, ha kése szívedbe hasít?
Hiszen te adtad néki a fegyvereket!
Ha nem hajlongtál volna előtte vakon,
ő udvarolna most hízelegve neked.
Ó nép, én mégis szánlak - olyan szomorún
hordod a gyötrő szégyen öles jegyeit.
Csak egyszer tudnád megzabolázni szíved,
nem terpeszkedne rajtad a sok here itt!