Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Adonis (Alí Ahmad Sa'íd) versei
Varga Mátyás fordításai
Nagyvilág, XLVI. évfolyam, 10. szám 2001. október
http://www.inaplo.hu/nv/200110/02.html
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

ADONIS (Alí Ahmad Sa'íd) 1930-ban született egy kis észak-szíriai faluban. Már gyermekkorában megismerte a Koránt és az arab kultúra klasszikusait: többek között al-Mutanabbít, Abú l-Alá al-Ma'arrít és az olyan nagy misztikusokat, mint Halládzs, Al-Makzun, I bn al-Fárid, Ibn al-Arabí. 1947-től Adonis néven publikál. 1957-ben Júszuf al-Khállal létrehozták a Si'r (Költészet) folyóiratot, melyben először közöltek fordításban nyugati költőket (pl. Ezra Poundot, T. S. Eliotot, René Chart, Yves Bonnefoy-t, Paul Claudelt, W. B. Yeatst, García Lorcát). A folyóirat 1964-ben megszűnt ugyan, de hatása az arab költészetben mindmáig érezhető. A 80-as évektől Adonis több amerikai és nyugat-európai egyetemen tanított. 1990-tol a genfi egyetemen vezet költészeti szemináriumot. - Az itt közreadott verseket a Mémoire du vent - Poemes 1957-1990 (Éditions Gallimard, Paris, 1991) kötetből válogattuk, eredeti címük Terre sans retour, Aujourd'hui j'ai mon langage, La terre, Ulysse, Les deux poetes, Perle.

 

Föld, ahonnan nincs visszatérés

Bár te visszajöttél, Odüsszeusz
s a távolságok nap mint nap
együtt zsugorodtak azzal
mit tragikus arcodból
vagy belső rettegésedből
vezetőd kiégetett
az elindulás története lehetnél örökre
s örökre ott maradhatnál az ígéret nélküli földön
ahonnan nincs visszatérés

Bár te visszajöttél, Odüsszeusz

 

Ma szavakra leltem

Leromboltam országomat
leromboltam trónomat, tereimet és díszes kapuimat
és lélegzet-visszafojtva elindultam, hogy keressek
hogy a jövendőt ajkamra írva
hírül adjam a tengernek esőimet
rábízzam tüzemet és lángolásomat

Ma szavakra leltem
Megleltem határaimat, földemet és felségjelemet
Népekre leltem, akik bizonytalanságukkal táplálnak
s akik omladékaimtól és szárnyaimtól ragyognak

 

A föld

Hányszor mondtad: Új földet találtam
És zsoltáraid megteltek könnyel
szemedben pedig ott csillogtak e föld
jövendő határai

Vajon tudta-e szemed,
hogy járhatsz örvendezve vagy sírva,
e föld úgy, ahogy itt-ott megénekelted,
az összes utasra ráismer majd, csak rád nem?
Vajon tudta-e, hogy csak egy föld van
annak pedig méhe és száraz emlői,
s nem ismeri a megtagadás rítusát?

Biztos-e szemed abban, hogy
te magad vagy a föld?

 

Odüsszeusz

- Ki vagy? Milyen ormokról jössz?
szűzi nyelv, melyet csak te ismersz
Mi a neved, milyen zászlót tűztél ki és vontál be?

- Engem kérdezel, Alkinoosz?
Szeretnéd meglátni a halál arcát?
Azt kérdezed, hogy milyen ormokról jövök
Azt kérdezed, mi a nevem
A nevem Odüsszeusz
Határtalan földről jövök
mit emberek hordtak hátukon
Ide tévedtem
Mert ott a verseimmel elvétettem az utat
és most rettegés meg sivárság jár át
mert sem maradni
sem visszatérni nem tudok

 

A két költő

A fehér városban
Kenyérmorzsák között
Él két király
Az első fekete - tört hold
S hamvait bálnák kutatják

A másik fehér - mint egy gyermek
Minden éjjel
Egy fekete kígyóval hál.

 

A gyöngyszem

Hogyan is menjek oda népemhez
önmagamhoz
Hogyan saját szenvedésemhez és hangomhoz
hogyan emelkedjem föl
Folyó vagyok csak, mely árad, lecsillapul
fényben ragyog
S míg a költészet titkos gyöngyszemét takargatja
A napfény kísértését ölti magára

Álom csak
a prófétai láz
A fény, amely beborítja az éjszakát
és csupaszra vetkozik
Hogy az éj testében bolyonghasson
Álom a betörhetetlenség

Úgy ölelem a földet, mint egy asszonyt
és úgy alszom el,
Hogy hagyom, éles lángként szóljon benne
tengeri harangom
Kimondok egy verssort, hogy hirdesse
könyv vagyok
a vérem tinta
tagjaim szavak

Hogyan is menjek oda népemhez
önmagamhoz
Tüzes véremmel és romos történetemmel

Támogassatok
Mellkasomban pusztító lángok, sivító
hegyek, szőlők, távolságok
idő görnyesztette testek
csillagok
A híreket tükrökből tudjuk
A kultúrák összetört tükrök

Ne, hagyjatok mégis - idehallik
poraimhoz az énekszó
Úgy jönnek
mint szülőhazám gyermekei