Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Dhu'l-Iszba Al-Adváni
VERSEI

(megh. VII. sz. elején)
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


Unokaöccséhez

Van egy öcsém, de kettőnk természete nem egyez,
sőt, oly különböző: utálom, ő meg engem.
Korholt, szidott, gyalázott, ahányszor összevesztünk,
tartván alábbvalónak, de én is megfeleltem:
"Amir, hadd végre abba becsmérlésem, különben
megütlek, hogy kobakod hideg vizet kíván majd!
Hé, öcskös, Istenemre, nem vagy jobb származású,
s hitelezőm se vagy, hogy bátyád így dirigáljad!
Nem tartod el családom az ínséges napokban,
s nem vigasztalsz, ha mély gyász szakad bátyád szívére.
Én, jó apámra mondom, sosem zárom be ajtóm
barát előtt, s nem hányom jótettét a szemére.
A gyámolatlan ellen habot nem ver a nyelvem
csúfolkodón, s nem sértem a derekat, szemérmest,
tartózkodó maradtam, s elégedett, ha véltem,
hogy valahol gyalázó szavaknak szennye érhet.
Kotródj! Az én anyám nem pásztorlány volt, ki nyájat
őrzött a pusztaságban - most komolyan beszélek!
Egyszer mindenki visszatér a természetéhez,
más erkölcsöt hiába majmol a széllelbélelt.
Mi engem illet, büszke vagyok, s a rangom őrzöm,
fia kevélyatyának mindkét nagyatyja vérén.
Ti pedig, gyülevész nép, százaknak fattya-bornya,
csak gyűjtsetek erőt, és vessetek cselt a végén!
Ha a virtusnak útját tudjátok, nosza, fel hát,
ha nem tudnátok, hozzám forduljatok, veszettek!
Mit bánom én, lehetne becsület bennetek még,
titeket nem szeretlek, s lám ti sem is szerettek.
Ihatnátok a vérem, szomjatok nem lohadna,
s mindőtök sűrű vére sem oltaná a szomjam.
Az Isten ösmer engem, de titeket is ösmer,
s egymásból kölcsönösen kárpótol majd bizonnyal.
Hányszor, de hányszor adtam tinéktek jótanácsot,
s nyújtám szívem, amelyet különben rejtve zártam,
csak büszkeségből árad felétek az utálat:
nem leszek lágy ahhoz, ki nem vágyik énutánam.

(Jékely Zoltán)


A KORÁN

Részletek

Olvass, Urad nevében, aki alkotta
az embert, vércsomóból formálta,
olvass, Urad kiválasztott,
tanította az embert arra, amit nem tudott.
(96. szúra)

*
Oh, te betakart, kelj fel, és hirdesd az igét, Uradat buzgón dicsérd,
ruhádat a szennytől kíméld, és a mocskot kerüld. Haszon fejében jót
ne tégy. Légy türelmes Uradért. ha megfújják a trombitát, bizony
aznap látsz majd csodát.
(74. szúra)
*
Mert azok, kiket Istenen kívül így hívnak, alkottattak és nem
alkotnak, halottak és nem élők azok, és nem tudják vajon feltámad-
nak-e. A ti Istenetek egyetlen Isten.
(16. szúra 23. sor)
*
Vajon nem tártuk-e ki kebled, és nem vettük-e át terhed, ami le-
nyűgözte tested, és felemeltük híred. Bizony a baj után jön a jó, bizony
a baj után jön a jó. És ha megkönnyebbültél, tovább kínlódj, és csak
Uradhoz vágyódj!
(94. szúra)
*
Tekintsd a hajnalt és az éjet; amikor betakart, nem hagyott el
Urad, és nem gyűlölt téged. A túlvilág jobb, mint a földi léted.
Megjutalmaz Isten, és leszen bő béred. Vajon nem talált árvának, és
adott menedéket? Tévelygőnek talált, és Ő lett vezetéked. Szegénynek
talált, és gazdaggá ékített. Ezért az árvát, ne nyomd el őtet, s a
szegény koldust, el azt se küldjed. S Urad jóságát buzgón dicsérjed.
(93. szúra)
*
A napra és fényére és a holdra, szelíd követőjére és a nappalra, a
világ felderítőjére és az éjre, sötét szemfedőjére. És az égre és építőjére
és a földre és kiterítőjére és a lélekre és egyengetőjére! Ami ihlette
tévelygéseit és isteni hitét. Győz, aki megtisztította és elbukik, aki
elárulta. És szólt nekik Alláh küldötte: "Ez Alláh tevéje, tegyetek
vizet eléje." De hazugnak tartották, és a tevéjét levágták. És Ő bűnükért
eltaposta testüket, és a földdel egyenlővé tette őket, és nem félti
Ő a végöket.
(91. szúra)
*
Átkozott az ember, oh mily hálátlan, vajon mi van megalkotásában?
Egy magcseppből alkotta őt. Jól megformálta, és előtte útját kisimította,
azután meghalatta, betette sírjába, és ha akarja, majdan feltámasztja.
De nem! Nem hatja meg őt az Úr parancsa. De az ember ételét
majdan meglátja. Bizony leöntjük a vizet nagy ömléssel, és megtörjük
a földet széles repedéssel. És megtöltjük méhét magokkal, és
gazdagítjuk szőlővel és lóherével, olajjal és pálmafákkal, zsírosan termő
barázdával és gyümölcstől terhes ágakkal. Eledel nektek és a teheneknek.
De ha eljön a szörnyű kiáltás!! Aznap menekül ki-ki rokonától,
anyjától és apjától, hitvesétől és fiától. Sokaknak felderül az arca,
hangosan nevetve, felujjongva. De soknak arca porral lesz takarva;
a sötétség leple őket beborítja. Ők azok, akik tagadtak és Isten ellen
fellázadtak.
(80. szúra)
*
"Ha eljő az eljövendő óra,
nem lesz neki tagadója,
lesújtó erre, felemelő arra.
Ha megreccsen a föld szörnyű recsegéssel,
és szétrepednek a hegyek dörgő repedéssel,
és szerteszórt porrá válnak széjjel,
három csoportba széledtek ti el:
a jobb birtokosai, ó mily jó azoknak,
és a bal birtokosai, oh jaj lesz azoknak!
Kik elöljártak a jóban, elősorakoznak.
Ők, akik Istenhez közel jutottak,
a gyönyör kertjében
kipárnázott fekvőhelyeken
egymásra nézve pihennek.
Körüljárják őket örökéltű ifjak,
kupából, kancsóból, csészéből
friss forrásvízzel szolgálnak.
Nem fáj fejük tőle, és ki nem merülnek,
és gyümölcsök halma, mikből válogatnak,
és madarak húsa, amit megkívánnak,
és nagyszemű lányok,
mint a kagylóba rejtett gyöngyök, úgy ragyognak
jutalmul azért, amit a földön csináltak.
Nem hallanak ők ott buta rossz beszédet,
csak azt: "Békességet, örök üdvösséget."
A jobb birtokosai, oh milyen jó azoknak,
tövis nélküli lótuszfák felettük,
datolyák fürtjei lógnak körülöttük.
Hosszúra nyúlt árnyékok,
csergedező vízipatakok
és friss gyümölcshalmok -
nagy és szabad bőség van ott.
Duzzadt pamlagokon
megalkottuk őket gyönyörű alkattal,
s örök szüzesség megmaradásával
szerelmesek, korban illők,
a jobb birtokosainak kellők.
De a bal birtokosai, oh jaj lesz azoknak,
tüzes szélben és vízben forrnak
és füstös árnyékban kormosodnak.
Nem hűs és nem kedves az arcuknak,
a "Zakkum"-fa keservét eszik,
és gyomrukat azzal töltik,
s a forró vizet ráöntik.
Szomjas teveként magukba hörpintik,
az ítélet napján ezt élvezik.
(56. szúra)
*
Azon a napon, amikor az ég olvadt rézzé válik, és a hegység gyapjú-
rongyként széjjelfoszlik, és barátok a baráthoz nem szólnak, bár lát-
ják egymást; a bűnös megváltásért esdeklik gyermekei fejében, ha
büntetését elengedik. És hitvesét és fivérét elhagyja, és rokonát, aki
támogatja, és mindenkit a földön, aki pártolta. De nem! Lecsap a
dühös láng, és megragadja koponyáját, s szólítja azt, ki hátrál gyá-
ván, és gyűjtött vagyont, a mohó hitvány."
(70. szúra)
*
Ne vakítson el az, hogy javakban dőzsölnek és fiaknak örülnek;
Isten büntetésből adta mindezt a hitetleneknek, hogy azután érte meg-
szenvedjenek.
*
Összeráncolta homlokát és hátat fordított, amikor a vak őhozzája
szólott. Nem tisztelni jött-e? Nem tudod, hogy tanácsért (jött-e), és
használ-e neki tanácsod? De akinek nem kell óvásod, olyannak te
lelked kitárod, pedig nem a te hibád, hogy tovább is konok. De aki
hozzád jön fáradtan és félelemtől roskadtan, attól te elfordulsz unottan.
De nem! Bizony ez intő tan, példát látni abban, kegyes iratokban,
nemesen tisztultakban, írók ujjaiban.
(80. szúra)
*
"Alláh! Nincsenek Istenek. Kivéve Ő, az Élő, az Önmagában
Létező. Nem vesz rajta erőt szunnyadás és álom. Övé az egek és min-
den a világon. Ki az, aki közbejár Őnála, ha Ő nem akarja? Tudja,
mi van előttük és mi van mögöttük, és nem foghatják fel ésszel a
tudását, kivéve az engedelmével. Egeket és földet trónusa átfogja és
megerősítésük Őt el nem fárasztja. Ő a magasztos, a hatalmas Isten!
(2. szúra 255. vers)
*
A könyörületesnek, a megkönyörülő Isten nevében.
Dicsőség Istennek világok Urának,
az irgalmazónak, megkönyörülőnek,
a végső ítélet napja bírájának.
Téged imádunk, és tetőled könyörgünk segítséget, erőt,
vezess igaz útra, annak útjára, ki kedves az Úr előtt.
Nem azokéra, akiket haragod szörnyű súlya érte,
sem tévelygőkére... Amen.
(1. szúra)

(Germanus Gyula)