Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Ahmed Sauki
VERSEI

Molnár Imre fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


Libanon

Libanon lankás hegye, melyet a nyár heve ül meg,
rejtek, hova tél idején a faluk menekülnek.
Fényes, vakító gyöngynél ragyogóbb a mezője,
sivatagja hurik nyakaként villan ki belőle,
lágy halmain árad a kámforos illatok árja,
s a pézsma szagát völgyek üde mélye kínálja.
Kalyibáiba mintha az ifjú idő hazajárna,
s olyanok kicsi házai, mint a szüzek szelíd álma.
Ifjak lobogása ilyen: csupa mámor a zöldje,
zúdul le reá az öröm patakokban ömölve.
Fügéje akár a leányka feszes pici keble,
s mint szolgaleányok csókja, oly édes az epre.
Zsong, suttog a sík, ámulva fülelnek a sziklák,
mint hogyha e hang fedné fel előttük a titkát,
zeng, csobban, ezüstök hangja lebeg tova benne,
akár fejedelmi menyasszonyok ékszere lenne.


Damaszkusz

Hitem Alláh, de égi mennyországán kívül
a boldogság hazája Damaszkusz is nekem.
Ha ház a Föld, e város a ház körül liget:
dús illatok susognak a gazdag földeken.
Barada víg patakja csobogva üdvözöl,
akár Ridván az égben, ha egyszer meghalok,
partján a harmatos fű szikrázó zöld smaragd,
s ezüst vizén a napfény arannyal telt marok.
A lágy-ezüstű nyárfák Dummarnak főterén,
mint a leányok pőre lábszára, hajlanak,
s a domb tömött karéja: táncosnő keble, mely
kivillan, mert a fátyla lábát takarja csak.
Madárdal csattogása szállong a víz körül,
madárdal ritmusára iramlik a patak,
tenger színes virágját ringatja a mező,
s festői képbe fogja árnyékait a nap.
Megfürdött már a szélben a Barada patak
függöny mögött: a lombok hajoltak meg neki;
hajlong a lomb, de ága nem szárad el soha,
mert ujjait a forrás vizében fürdeti.


Bordal

Ízes italnak habja ha lágyan
gyöngyöz ezüstös színű kupában,
csillan, akár a karcsú nyak éke,
hogyha tüzes kéz ér közelébe,
mint a szerelmes ajkai sokszor,
mint a vakító, tejszínű fogsor.
Mint puhaszirmú szép, deli rózsa,
lágy tenyerének gyenge a húsa,
színe pipacsnak kelyhe, amelyet
vérszínű lángok játszva ölelnek.
Feltüzel, édes nedve melenget
s búba, csömörbe esni nem enged.
- Itt van e serleg, rajta barátok,
itt az örömnek kelyhe - igyátok,
s lám, szívetekbe lebben a dalnak
lelke: a termő égi sugallat!