Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Ibráhim Hásim Al-Filáli
VERSE

(Élő hidzsázi)
Molnár Imre fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


Sohasem hajlunk meg...

Sohasem hajlunk meg a győztes előtt! -
tett esküt a férfi, keményet;
sohasem hajlunk meg a zsarnok előtt! -
mondták a fehérhajú vének;
sohasem hajlunk meg a bűnös előtt! -
ezt szívta tejében a gyermek;
sohasem hajlunk meg a gyilkos előtt! -
hangzott szava sok-sok ezernek.
Sohasem hajlunk meg! - e jel vezetett
csatazajban, a jajban, a vérben;
sohasem! - a szívünkbe hatolt ez a szó,
s hevítette, lobogva fehéren.
- De sok áldozatos szívű vértanúnak
omlott ki e szóval a vére
a szabadság szikla-erődje, a hős
Port Szaid utca-kövére!
Hány bátor öreg, anya, ifjú, leány
vívta szakadatlan a harcot.
Fegyverrel a kézben védte a helyét,
hősként verekedve kitartott.
Nem üres fecsegés, amit annyi derék,
keményszívű hős szava állít!
S harsant a szavuk: "E csatorna miénk!
Megvédjük akár a halálig!"
S ezt nemcsak az emberi hang, de sötét
ágyúk tele torka dörögte;
küzdött az apa, és szüntelenül
zengett fia hangja mögötte:
"Kit az ellenség lövedéke nem ér,
Alláh kegye azt kiszemelte,
s aki egyet is elpusztít közülünk,
pokolra jut annak a lelke!
Leomolhat a fal, de az ellenség
soha minket meg nem alázhat,
és eljön a perc, mikor újra magas
tornyokba szaladnak a házak.
Legyen a jövendőnk jelszava ez,
égjen a szívünkben örökké:
sohasem hajlunk meg! A zsarnoki szó
itt nem lehet úr soha többé!"

*
Ne feledd soha Port Szaidot! - Ha utad
majd arrafelé vezet egyszer,
állj meg a parti tüzes homokon,
hajtsd meg a fejed kegyelettel,
tekints le a földre, mely egykor acélt
fröcskölt dühösen vicsorogva -
most csendes: ezernyi halott tetemét
rejtette az ősi homokba.
Keressd a titáni csaták nyomait,
egy igaz nép hősi tusáját,
vallasd meg a szétszórt csontokat is,
nyisd szóra síroknak a száját,
hogy tudd: hogyan éltek a vértanúk itt,
hogy mentek halálba a vének,
kiknek diadalmas ajkairól
röppent fel először az ének,
s szállt Port Szaid, Szína homokja fölött -
leomolt az idő is elébe!
- Hát szálljon az én dalom is Igazát
égesse szívek közepébe:
sohasem hajlunk meg! E nagyszerű nép
idegent nem ural soha többé!
Most már a szabadság zászlaja száll
büszkén a magasban - örökké!