Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Al-Huszain Ibn Ad-Dhahhák
VERSE

(megh. 864)
Jékely Zoltán fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


Vajon a szépség mily csodája...

Vajon a szépség mily csodája,
mely kínom s búm élesztheté föl,
midőn a hold fénylő sugára
lövellt reám bágyadt szeméből.
Atyámra! Nappali verőfény
támadt az éjben szemvakítva;
közelbe hozta vágyam, álmom,
hogy mindjárt megis hiusítsa
álnoksággal, cserbenhagyással,
sőt hitszegést is fogva énrám,
sajgó szívemnek mi maradt más?
Jóhiszeműn csak tűrni némán,
Pedig ő hűtlen ezután is,
holott hűségemnek tudója.
Kérem Istent, ily szenvedéstől
minden ember fiát megóvja.

*
Szép orcád tükrözé a hold is,
azt hittem, téged látlak ottan;
friss illatot lehelt a nárcisz,
dúskálni véltem illatodban.
Íme, a vágy becsap, kijátszik:
orcája hold, illatja nárcisz.