Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Dzsarír
VERSE

(megh. 732)
Jékely Zoltán fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


Feleségét, Khálida bint Szacádot siratja

Ha nem volna szégyen, én most rázkodván zokognék,
s látogatnám sírod, ahogy szeretőhöz járnak.
S elnéznélek, drága alvó, hiszen a mély sírban
nem tilalmas már a nézés, hosszan bámulnálak.
Szívemet elbódítottad, hogy elért a vénség,
amuletted öröklői, fiaid, még édes
kisdedek. Én őrizem a csillagokat: éppen
most ereszkedik a nyájuk, mint megannyi mécses.
Te voltál a legjobb hitves! Éltem ékessége!
Nef környékén látlak én most, kövek gyűrűjébe';
mint tevét, mely gazdájának várja ébredését.
Életedben takarékos voltál; sírba térve
nem tapadt hozzád fukarság, semmi durvaság sem.
Sírod szomját bőségesen oltá Dháhik földjén
zúgó zápor, sűrű felhő rekedt dördülése,
melyen magát egy-egy villámcsóva átalölté,
mint a szürke kanca hasa alatt a csikója.
Hitvesemet tisztelték a törzsben életében,
tudták róla: szomszédjának soha nem szerez bajt.
Most is látlak, édességem, felöltözve szépen,
s szépségedet nyugalom és méltóság tetézi.
Jó illatot nyert a szél is hogyha megcirókált,
becsületeden egy folt sincs, rágalom nem érte;
ha bolyongtam éjjel, tüzed néztem, mint egy oltárt,
amint orcádon világolt s fénnyel ékesíte.
Áldanak az angyalok, kik magukhoz emeltek,
s minden jámborok és tiszta-lelkűek is áldnak.
Áldjon örökkön az Úr is, és fogadja lelked,
felavatott zarándokok fáradt seregében.
Ó, azok a percek, mikor minden ház lakóját
Numaira halmán sírás reszketése rázta!
Ágyára a hervadás után szelek sodorják
a hullt lombot s mit az esők itt-ott lesodornak.
S mintha lakása Dzsaládzsil hegyén volna: szent hely,
ihletett hely, hol a papok zsoltárai zsongnak.