Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Ali Dzsundi
VERSE

(Élő egyiptomi)
Molnár Imre fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


Az örök város

Hős homlokodon a babér koszorúja
s a becstelen ellenségen a szégyen.
Ó városok égi virága, a hűség
szüntelen ott ragyogott a szemében
vitéz fiaidnak, akik a szívükkel
kalapálták dőlt falaidra a vértet,
helytálltak, akár nemes életük árán,
s azt is mosolyogva adták oda érted.

*
Az égből ömölt le az ostoba csorda,
de az Úr tenyerét tartotta feletted:
szigonyát hasította beléjük a villám,
vagy a vad viharok csapdáiba estek,
perzselte a tűz, hol a testüket érte,
s lángsírba veszett tengernyi dühös had.
Hitemre! Kemény szívvel verekedtél,
pedig te szelíd s oly tiszta, nemes vagy!
Ártatlanokat kaszabolt le a gyilkos
- égesse nevére jegyét a gyalázat!
De hiába lövette dühét falaidra
- hulltukban is téged öleltek a házak.
Zsarnok, kinek istene volt az erőszak,
megtörte erődet a sors keze - halljad:
Munákh közelében, vert seregedből
három napon át lakomáztak a varjak.
Ez a vértanú város, amelyben a vándor
hiába sosem keresett menedéket,
amely úgy tele volt étellel-itallal,
melyben nyugalomban teltek az évek,
ez a város volt szemetek ragyogása,
és most kiömölt vér festi vörösre!
Ó lenne csak ép érzés szívetekben,
porába omolnátok könyörögve,
de nem, ti elárultátok e várost -
ezerszeres átok verjen örökre!

*
Ó Port Szaidom! Mohammed katonái
sem voltak ezeknél bátrabb szívű hősök:
jobban dicsekednek a szörnyű sebekkel,
mint színarany érmével, aki győzött.
- Ragyogó napfényre derült üde arccal,
diadalmas örömmel nézd a világot;
a tél tovatűnt, tavasz ébred a dombon,
s kacagnak a hajnal-szirmú virágok.
Elhagyta a hitvány zsarnokot Alláh,
s a gyehennára taszította a lelkét,
de saját seregét diadalra vezette
- így lett ez a győzelem isteni jelkép:
Alláh nyila: Egyiptom leteperte
mind, kik kezüket e falakra emelték.