Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Fadua Tukvan
VERSEI

Fordította: Simor András
Forrás: http://magyar-irodalom.elte.hu/ezredveg/0304/03042.html#mlam
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

Városom szomorú

Azon a napon, amikor megismertük az árulást és a halált,
visszafordult a tengerár,

becsukódtak az ég ablakai,

és visszafojtotta lélegzetét a város.

A hullámok menekülésének napján; azon a napon,

amikor undorító vágyról árulkodott az arc,

és hamuvá porladt a remény,

és fuldoklott szomorú városom,

annyi kínt nyelt magába.

Visszhang nélkül, nyomok nélkül
a gyerekek, a dalok eltévedtek.

Mezítlenül, véres lábbal

vonszolom bánatomat városomban,

a csönd hegyként magaslik,

sötétlik, mint az éjjel,

rettenetes csönd, halál és vereség

súlyát cipeli hátán.

Jaj, szomorú, elnémult városom!

Gyümölcs, gabona így ég semmivé
aratás idejében?

 

Szülés

A szél szétszórja a virágport,
éjszaka szülés fájdalmaitól rázkódik földünk.

 

A hóhér saját magát csapja be,
amikor tehetetlenségről,

romokról és pusztulásról beszél.

Ifjú holnapunk!  Mondd el a hóhérnak,
milyenek a szülés fájdalmai,

mondd el neki, hogyan születnek margaréták

földünk kínjából,

és hogyan bomlik ki a holnap

sebek vérében nyíló

szegfűből.