Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Ilíja Abu Mádi
VERSE

(megh. 1955. Libanoni eredetű észak-amerikai)
Molnár Imre fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


Az élet és a szerelem

Alláh akarta, hogy szeressünk,
mikor a szépet megteremte,
s egyként oltotta a szerelmet
a szívedbe s az én szívembe.
Ez volt a kívánsága s ezzel
nem kívánt semmi dőreséget -
ezért nem bűnöd, hogy szeretsz, és
nem bűnöm, hogy szeretlek téged.

Ne bánd az irigy irka-firkát,
a rágalmat, a rosszaságot;
hát bűn, ha csörgedez a csermely,
ha illatoznak a virágok?!
Minden madár, ha a tavaszra
vágyódik, új színt ölt magára -
csupán a szív nem részegülhet
a szerelemnek mámorába?!

Áldott legyen, ki a ligetbe
csalt minket: a szerelmi isten,
hogy mint tüzes bort a pohárban
a vízzel, bölcsen egyesítsen.
A fény legyen ezüst palástunk
a ligetben, lágyan öleljen...
Miért hallgatsz az emberekre
s lázadsz Urad parancsa ellen?

A szerelem kívánja kedvünk:
nevessünk hát a pirkadással,
s ugrándozzunk vidám kedéllyel,
mint a patak, szilaj futással!
Fel, dalra, mint a vadgalambok,
minta fülemülék dalolnak;
ki tudja, ha napunk elillan,
mit ragad el s mit hoz a holnap?

Hát rajta, mielőtt a füttyös
rigó elhallgat kinn a kertben,
a mirtusz elhervad, a nárcisz,
s lehull a fűz, a hárs leverten;
hát rajta, mielőtt a szellők
szerelmet, álmot elsepernek -
felébredünk, s nem kél a hajnal,
nincs bor, s üresen áll a serleg.