Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Labid Ibn Rabica
VERSE

(megh. 661)
Jékely Zoltán fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


A telepek elmosódtak

A telepek elmosódtak, immár hírük-hamvuk sincsen
Mínában, s az egész tájék elvadult rég, kietlen lett.
Ámde mi, ha összegyűltünk, közülünk egy sem maradt ki,
aki ne vállalta volna akár a legnagyobb terhet.
S ha mit szerzett, bőven osztja, megadván jussát a törzsnek,
s ha ki tán ellenszegülne, megvetéssel eltiporja.
Tiszta szívvel, becsülettel segéli az arra méltót,
a zsákmányból sokat markol, s bőkezűen hazahordja.
Olyan nép vagyunk mi, melynek ősei törvényt szereztek,
hisz nem is nép az, ha nincsen jó törvénye és vezére.
Így magát be nem mocskolja, tetteik el nem enyésznek,
mert eszük nem hajlik erre-arra mindenféle szélre.
Fogadd el hát alázattal, mit a vezér néked osztott,
mert a teremtmények közt a bölcs Isten teremte rendet,
s bőkezűn nyujtá a részünk nékünk is a nagy elosztó,
amikor a biztonságot adta meg az embereknek.
Épített nekünk lakhelyet, magasat, nagyot és szépet
és beköltözött az ifjú s a tapasztalt öreg abba.
Ők azok a harcosok, kik, ha törzset tán baj éri,
lovagjai és bírái, ahogy már a törvény szabja.
Mint a tavasz, oltalmukba fogadják ők az ínségest,
s özvegyet, ha árvaságuk éve meg is nyúlik olykor.
Ők azok, kik összefognak irigy ellen, kapzsi ellen,
vagy ha hitvány áruló az ellenséghez átbitangol.