Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Dzsalíla Ridhá
VERSEI

(Élő egyiptomi költőnő)
Molnár Imre fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


Egyiptomi anya intelme

Ha Alláh úgy akarja, fiam, hogy élj e földön,
rügyezzen fád a dombon és terebélyesedjen,
mihamarabb tanuld meg: emberként hogy kell élni,
s oszd szét az emberek közt, mit őrizel szívedben.
Ha ítélkeznek - úr légy, fegyőr a zsarnokok közt,
folyó, min áteveznek, part, melyen megpihennek;
szemhéja légy a szemnek, amely nevet vidáman -
üres rang, talmi érték: ne próbálj hinni ennek.
Azé a jószerencse, ki tűrni tud, ki harcol!
Maradj meg gyermekemnek, lehess bár büszke szultán,
az anya nem felejti, kit ringatott ölében...
S a háború csatáin gonosz légy, mint a sátán!
Ó álmom és reményem, napomnak tiszta fénye,
emlékezz, mert az emlék hasznodra lesz a bajban.
Ne feledd: forradalmak méhének vagy szülöttje,
s bölcsőd ez az időtlen város ringatta hajdan.
Imádban az arabság tüzes vére pezsegjen,
hiszen te vagy a célunk, s mi harcolunk teérted:
mi fektettük le útját az egyenlő jövőnek,
tőlünk szökött virágba az emberi önérzet.
Légy egyiptomi bátran a nyíltegzek vidékén,
jogaidból ne engedj, bár légy méltányos ember,
védd őket, és tanulj meg emberként élni, halni -
s akkor az élet útját bevégzed győzelemmel.


Miért feledjünk?

Miért temessük el a múlt emlékeit,
hisz olyan boldogan mulattunk egykor itt?
A tegnap hangja hív, ó hozzuk vissza, jöjj,
az áldott földre, hol úgy zöldellt a remény,
kicsiny falunk ölén a völgynek rejtekén.

A virágzó mezőn jól sohasem lakánk,
ettünk retket, babot s papsajtot egyaránt,
s lopkodtuk a kicsiny madártojásokat.
A patak partjain kúsztunk hasalva mi,
dobozkánkat tunya békákkal tölteni.

Szudáni béresünk előtt, a ház megett
agyagból építénk az apró tűzhelyet,
főzénk a lóherét, s ivánk fanyar levét.
S a csűrben, a gyapotzsákokra mászva mind
ugrándozánk - hogyan táncoltak lábaink!